Sajnos, a társadalom túlzottan is bünteti, hibáztatja a szülőket a gyermekkori agresszió megjelenéséért. Pedig az esetek többségében egy általánosabb frusztráció vagy harag van a háttérben. Egy csecsemő is lehet frusztrált, vagy szoronghat. Ennek pedig ezer oka lehet. Ilyen ok lehet például, és elég gyakran az, hogy túl kicsinek érzi magát, emiatt nem tehet meg bizonyos dolgokat. Nem ér el magasan lévő játékokat, nem sikerül egy mozdulat, vagy csak egyszerűen az zavarhatja, hogy nem tud mindig, minden pillanatban az anyukája száz százalékosan rá figyelni. A gyermekek rengeteg törődést és figyelmet igényelnek, és ha ezt nem kapják meg, frusztráltak lesznek, ez pedig akár agresszív viselkedés formájában is a felszínre törhet náluk.
Fontos, hogy ezért ne hibáztasd magad, és ne is hagyd, hogy mások hibáztassanak téged! Te nyilvánvalóan mindent megteszel a gyermekedért, és teljes szívedből szereted! Azonban te is ember vagy, és nem tudsz minden pillanatban jelen lenni. Ha otthon vagy vele, akkor is időnként fel kell mosnod, vagy főznöd kell. Ne idegeskedj emiatt! A lényeg, hogy érezze, értékeled az apró kis eredményeit! Foglalkozz vele, amennyit csak tudsz! Vedd fel, ringasd, vagy éppen ülj le vele a játszószőnyegre!
Ha pedig nagyobb trauma történt a családban, az sajnos szintén ki fog hatni a gyermek viselkedésére. Ilyen lehet egy válás, egy haláleset, de a kistestvér születése, vagy a közösségbe kerülés is. Ilyenkor is nagyon fontos, hogy amennyire csak lehet, foglalkozz a gyermekeddel, legyél jelen az életében! Teljesen természetes dolog, hogy a családban lévő feszültségek kihatnak a gyermekre is. Érdemes átgondolni, hogy mit tudtok tenni a helyzetből való kilábalásért, már ha ez egyáltalán lehetséges, de ezt bizonyára eddig is tudtátok. Hiába mondják, hogy nézz magadba, ha például egy hozzátartozód halálán nem tudsz változtatni: éppen elég trauma az neked, nehogy elkezdd még a gyerek miatt is magadat vádolni! Attól, hogy bebizonyosodik, hogy egy ilyen esetben például rólad tevődik át a feszültség a gyerekre, az nem azt jelenti, hogy még erről is te tehetsz!
A legtöbb, amit meg tudsz tenni az agresszió ellen, és a gyermek lelki békéjének helyreállítása érdekében tehát az, ha nagyon szereted, válaszolsz az igényeire a lehetőséged szerint, és minél többet foglalkozol vele. Éreztesd vele, hogy biztonságban van, és akkor is szereted, amikor feszült, nyugodtan levezetheti a haragját – nyilván egy bizonyos szintig, amíg nem árt senkinek! Nagyon fontos, hogy az agresszióra semmiképpen se agresszióval válaszolj vissza, mert ezzel egyrészt hitelesíted a gyermekben, hogy ez egy helyes mód a feszültség levezetésére, másrészt ezzel csak tovább növeled a frusztrációját! Figyelj rá, szeresd, és próbálj te is megnyugodni – hidd el, előbb-utóbb ő is meg fog! Ha pedig ez mégsem sikerül, akkor szerencsére számtalan kiváló gyermekpszichológust lehet találni, aki szakszerűen tud nektek segíteni a továbblépésben.
Oszd meg!
