Ha te a tudatosabb szülők közül való vagy, akkor pontosan tudod ennek a fontosságát. Az viszont talán kevésbé köztudott, hogy nem csak a minta, de a kommunikáció milyensége is nagyon-nagyon fontos.
Bizony, nagyon nem mindegy, hogy mit, és hogyan mondasz a csemetédnek. Nem mindegy, hogy a hibáiért, tévedéseiért leszidod, megfeded, elmarasztalod, vagy felhívod a figyelmét arra, hogy egy-egy hiba, vagy tévedés, egyben egy-egy lehetőség is arra nézve, hogy megismételhet, és kijavíthat valamit, amit előzőleg nem sikerült jól csinálnia. Ha tudatos szülő vagy, pontosan tudod, hogy amivel a gyermekedet gyakran azonosítod, később akaratlanul is azzá fog válni.
Mert bizony, a gyerek elhiszi, amit mondasz neki. Ráadásul jó darabig feltétel nélkül, kérdőjelek nélkül hiszi igaznak minden szavadat, még akkor is, ha gyakran – tapasztalat hiányában – elképzelni sem tudja azt, amiről beszélsz. Akkor is elhiszi, ha nem érti a jelentését annak, amit mondasz neki!
Ne menjünk most olyan tudományos mélységekbe bele, hogy hány és hány tanulmány készült már az erőszakmentes kommunikáció jótékony hatásáról. Ne firtassuk azt sem, hogy kísérletekkel igazolták, miszerint még a növények is másképpen reagálnak a kedves, és a nem túl kedves, az igaz, vagy a hazug szavakra.
Elég, ha a józan ész diktálta logikát követve elfogadod, ha a gyerek, gyerekkorában gyakran hallja az „ügyes vagy”, „jól csináltad”, „semmi gond, újra megpróbálhatod”, „büszke vagyok rád” és ezekhez hasonló kifejezéseket, akkor ezekkel fog azonosulni. Egy ügyes, türelmes felnőtt válhat belőle, aki a hibáit nem szégyelleni, hanem kijavítani való dolognak fogja tartani.
S hogy mi van a másik oldalon?
A másik oldalon egy olyan gyerek van, aki a következő, vagy ezekhez nagyon hasonló kifejezéseket hallott egész gyerekkorában: „hülye vagy”, „ügyetlen vagy” „ha nem megy, ne erőltesd”, „megint elrontottad”, „béna vagy”.
Ugye érzed, hogy mekkora a különbség, és hogy mekkora felelősség rejlik abban, amilyen módon kommunikálsz a gyerekkel?
Végül álljon itt egy érdekes szemléltető példa, (egy olyan kísérlet, amit akár a gyerekkel együtt is elvégezhettek), amely nagyon szép bizonyítéka kimondott, vagy akár ki sem mondott szavaink / gondolataink súlyára nézve.
Végy egy zacskó tetszés szerinti gyorsrizst. Főzd meg, és oszd ketté, két egyforma adagra, lehetőleg két egyforma műanyag tálba, vagy dobozba. Azután ragassz a dobozok oldalára címkét, és az egyikre írd, vagy írasd rá a gyerekkel, hogy „szép vagy, és szeretlek”, a másikra pedig azt, hogy „ronda vagy, és hülye vagy”. Tegyél tetőt a dobozokra, és két hétre rakd őket a hűtőbe.
Ha mindent jól csináltál, két hét múlva látni fogod, hogy aki ronda, és hülye, az az is marad.
Oszd meg!
