Amire fel tudunk készülni: a testvérféltékenység

Ritka az olyan gyerek, aki a kistestvér érkezésének pillanatától hangot ad nemtetszésének, és egyáltalán nem osztozik a szülők örömében. Sokkal általánosabb, hogy a nagytesó szereti, dédelgeti a picit, de más utakon adja ki a feszültséget, amit a jelenléte okoz. Előfordulhat nála alvás- vagy étkezési zavar, bepisilés, szorongás, erősödő dac, hiszti, akár agresszió is, fokozódó kötődés az anyához, viselkedésbeli változások. Az is megtörténhet, hogy a nagyobb gyerek gügyög, négykézláb mászik, pelust kér, sőt ki is mondja, hogy ő is pici baba, csak hogy több törődést kaphasson tőled.

A testvérféltékenység teljesen természetes, jogos, és elfogadható érzés. Az első gyerek sokat veszít, amikor már nem ő az egyetlen többé, osztozkodnia kell a szülők figyelmén, az időn, a játékokon, az ételen; meg kell tanulnia várni, lemondani, együttműködni, kommunikálni. Ám nem csak ő lehet féltékeny a kisebb testvérre, a picit is frusztrálhatja, hogy vannak olyan dolgok, amiket neki nem szabad, amire ő még nem képes.

Együttérzéssel és következetességgel sokat tehetsz azért, hogy gyermekeid megtanulják ebből a helyzetből mindazt, ami hasznukra lehet a későbbi társas kapcsolataikban:

Maradjon fókuszban a nagyobbik!

Bár a kicsi teljesen kiszolgáltatott, mégis fontos, hogy a testvére életében se legyen túl sok változás egyszerre! Tartsd meg az ő napirendjét, a szokásaitokat, a piciét igazítsd ehhez! Rendszeresen legyen kettesben töltött időtök, és gyakran érintsd meg, öleld át, beszélgess vele!

Működjetek csapatként!

Vond be a nagytesót a kicsi körüli tennivalókba, életkorának megfelelő döntési lehetőségekkel! Válassza ki ő a napi rugdalózót, meséljen a picinek, segítsen a fürdetésnél. Arra azonban figyelj, hogy ne tegyél rá felelősséget!

Legyen mindenkinek saját története!

És azt meséljétek is. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre nagyobb örömmel hallgatják az ő kiskorukról szóló sztorikat, különösen, ha azok humorosak is. Vigyázz, hogy ezekben még rejtetten se legyen összehasonlítgatás!

Csak vér ne folyjon!

Kitartó munkával tanítsd meg a gyerekeidet megoldani a konfliktusaikat a maguk szintjén. Ne legyél döntőbíró minden apró ügyükben, de avatkozz be akkor, ha valóban veszélyeztetik egymás épségét!

Az igazságosság nem egyformaság.

Életkoruknak, az adott helyzetnek megfelelően bánj mindkettőjükkel! Másra van szükségük, és mást is várhatsz tőlük, ne uniformizálj, és különösen ne kedvezz mindig a kicsinek!

Mindenekfelett pedig legyél nyugodt! Gyerekeid nem azért nyúzzák egymást, mert elrontottál valamit. Ez a dolgok rendje, hasznos tanulási folyamat, amivel csak a több gyermeket vállaló családok tudják megajándékozni csemetéiket.

 Oszd meg!