Szomorú, szokatlanul csendes és magába zárkózó a gyermeked az óvoda után?
Ha a beszoktatást már szinte el is felejtettétek, olyan régen volt, de a gyerek még mindig szorongó, akkor lehet, hogy a zaklatás áll a háttérben. Kedvesen érdemes kérdezgetni a csoporttársairól, senkit sem kiemelve, hadd mondja el ő magától, hogy mit gondol. Ha nem szeretne róla beszélni – ez egyébként már önmagában gyanús jel lehet, hogy érdemes szakember segítségét kérni – akkor megpróbálhattok kedvenc plüsseinek bevonásával eljátszani egy óvodai udvari vagy tornaórai szituációt. Figyeld az önálló játék közben, hiszen a babák, pónik, kisautók vagy plüssök „megszólaltatásával” is sok mindent el szoktak árulni a gyerekek. Később csak nagyon kedvesen, nyugodt körülmények között érdemes rákérdezni ezek valóságtartalmára. Segíthet még ugyanígy a rajzolás is – nagyobb gyereket már megkérhetsz, hogy rajzolja le, mi történt vele az óvodában, kisebb gyerekeknél pedig szintén érdemes lehet megfigyelni az önálló rajzolási folyamatot, illetve megkérheted, hogy mesélje el, szerinte mi van a rajzokon.
Ha pedig a gyerek már magától számol be arról, hogy rendszeresen bántják, ellökik, akkor nem szabad tovább tétováznod! Kérj minél hamarabb egy fogadóórát az óvónénitől, hogy nyugodtan át tudjátok beszélni a helyzetet! Ő egész nap a gyerekkel van, ismeri, tudja, hogyan viselkedik a csoportban, biztosan sok fontos információ van a birtokában, amit érdemes tudnod. Ideális esetben az óvó nénik együttműködők, és segítenek tovább irányítani benneteket a megfelelő szakemberhez akkor, ha ennek szükségét érzik.
Fontos először kizárni, hogy nincsenek-e beilleszkedési nehézségek a háttérben, amelyet esetleg valamilyen konkrét szervi probléma, például látásromlás vagy halláscsökkenés okozhat. Sok esetben az is lehet az ok, hogy a gyerek nem érett meg még erre a csoportra és inkább azt javasolják, hogy eggyel kisebb csoportba kerüljön vissza. Ez első hallásra ijesztő lehet, azonban hosszabb távon mindenkinek a javára válik.
Óvodás korban nagyon sok feszültség gyülemlik fel a gyerekekben, így az is elképzelhető, hogy valóban bántja esetleg egy csoporttársa. Nem kell azonnal a felnőttek világára elvonatkoztatva, valódi bántásra gondolnunk. Ők még kicsi gyerekek ehhez, és nem tudják megfelelően kezelni a frusztrációjukat. Akár a másik gyerek, akár a te gyereked is lehet frusztrált valami miatt, ami akár az óvodában, akár a családban történt. Ilyenkor már nagy valószínűséggel érdemes egy másik szakember, jellemzően gyermekpszichológus segítségét is igénybe venni. Ettől sem kell azonban megijedni, hiszen leginkább csak beszélgetni, játszani fognak, és hosszú távon pedig hatalmas segítség lehet mindkét gyereknek.
Fontos tehát, hogy ne azonnal a felnőttes bosszú eszközeivel reagáljunk, hiszen gyerekekről van szó, akik többnyire nem szándékosan akarnak ártani. Beszéljünk az óvónénivel és vonjuk be az általa javasolt szakembert, aki mindkét gyereknek tud segíteni. Később pedig akár jó barátok is lehetnek.
Oszd meg!
