Ugye veled is előfordult már, hogy a legváratlanabb pillanatban hisztizni kezdett a gyereked? Például amikor békés egyetértésben együtt ebédel a család, vagy amikor sorban álltok a postán egy csomag feladására várakozva, vagy ami a leggyakoribb, bevásárlás közben egy élelmiszer áruházban. Egy hisztinél sötétebb felhő nincsen, ezeket a szituációkat a szülők rendszerint támadásként élik meg, és leggyakrabban úgy próbálják lecsillapítani a gyereket, hogy megveszik neki a kívánt csokit vagy játékot. Még akkor is, ha ezt a plusz kiadást nehezen viseli el a családi költségvetés, mert gyakran szégyellik a nyilvánosság előtt, hogy esetleg nem engedhetik meg maguknak. Ezért legközelebb úgy szervezed a bevásárlást, hogy a gyerek nélkül tudj menni, úgy olcsóbb és gyorsabb is, de előbb-utóbb ismét eljön a közös vásárlás kényszere, és a gyerek nem felejt. Pontosan tudja, hogy egy kis hisztivel a múltkor is megkapta azt a fránya kishajót.
Mit tehet a szülő, hogy megértesse a gyerekkel: nem kaphat meg mindent, amit szeretne?
A hiszti sajnos gyakori a két-három éves kisgyermekek életében. Ha otthon hisztizik a gyerek, viszonylag könnyen kezelhető a szituáció, egy kis ölelgetés, néhány korty innivaló, és nyugtató szavak hamar elterelik a kicsi figyelmét, és megnyugszik. A hisztik hátterében rendszerint éhség, szomjúság, fáradtság, zavartság, vagy kielégítetlen vágyak állnak, olyan igények, amelyeket a gyermek még nem tud pontosan megfogalmazni, csak érzelmi szinten képes kifejezésre juttatni. Nem árt, ha a szülők megtanulnak olvasni gyermekük érzelmeiben és gondolataiban, mert akkor lehet a leghatékonyabban kezelni ezeket a sírással, nyafogással, toporzékolással járó cifra helyzeteket.
Legnehezebben túlélhető dolog az áruházi hiszti, ekkor van ugyanis a legkevesebb eszköz a szülő kezében, amivel megnyugtathatná a gyerekét. S hogy ne legyen ez egy megszokott forgatókönyv a kicsi számára, amivel újra kikényszeríthet a szülőktől bármit, nem árt határt szabni az igényei teljesítésének. Érdemes jól előkészíteni a gyereket játékokkal, finom falatokkal, hogy ezek eltereljék a figyelmét.
Vásárláskor beválhat például az, hogy bevonjuk a csemeténket a vásárlásba és játékból megkérdezzük a gyerekkel a megvásárlandó termékeket, hogy melyikük akar a kosarunkba jönni, és engedjük, hogy a könnyebb termékeket ő tegye be a kosárba. Eközben azt is elmesélhetjük neki, hogy melyik termékből mi fog készülni, vagy miért kell megvenni, és ezzel a beszélgetéssel máris megkapja azt a figyelmet, vagy törődést, amire igazából vágyik. Persze lehetnek helyzetek, amikor a gyermek ezekre sem reagál jól, és csak olaj a tűzre a próbálkozás, szóval ha ez mégsem sikerül, akkor viszont túl kell élni a „műsort” abban a reményben, hogy amint betölti a harmadik évét, magától le fog szokni a hisztizésről.
Oszd meg!
