De mit tehetünk ebben a helyzetben? Milyen módon használhatjuk a fegyelmezés klasszikus eszközeit, mi az, amit tehetünk és mi az, amit nem a legmodernebb pszichológiai ajánlások szerint?
1. Ne üss, ne bánts, ne árts!
A legelső és legfontosabb dolog, amit az elején érdemes tisztázni, hogy a verés és a pofon semmilyen esetben sem elfogadható fegyelmezési eszköz. Ráadásul ma már akár a törvénnyel is összeütközésbe kerülhetünk miatta, nem véletlen, hogy a pedagógusok sem élhetnek már ezzel az eszközzel. Persze, azt mindannyian tudjuk, hogy extrém kritikus helyzetekben elcsattanhat hirtelen felindulásból egy-egy apró mozdulat, de ezt semmi esetre sem szabad tudatosan, szándékosan, büntető vagy „megjavító” célzattal használni! Nemcsak, hogy semmit sem használ, de nagyon sokat árthat is, maradandó sérüléseket okozhat a lelkében!
2. Ne locsold hideg vízzel!
Ez az ősrégi és rettenetes módszer is sajnos még mindig felmerül sokaknál. Nyilvánvalóan ez sem használ semmit sem, csupán azt érjük el vele, hogy a gyermekünk még inkább dühös és dacos lesz, illetve elveszíti bennünk a bizalmát. Ennél már az is jobb, ha kimész egy kicsit a levegőre és kifújod magad, hiszen ilyenkor általában az a helyzet, hogy te vagy az, aki nem bírod tovább és bármi áron enyhülést keresel – ami egyébként teljesen érthető és nem elítélendő, csak kérlek, ne ezt a borzasztó módszert alkalmazd!
3. Ne büntess!
Igen, jól olvasod! Ha a gyermeked ordít, csapkod, toporzékol, valószínűleg éppen olyan fáradt és túlingerelt egy hosszú nap után, amilyen egy felnőtt is akár könnyedén lehet. Csak ők még nehezebben tudnak uralkodni az indulataikon, hangulatingadozásaikon. Ilyenkor valójában nem büntetésre van szükségük, hanem együttérző szeretetre, ölelésre, megértésre, biztonságra. Ha csak teheted, engedd, hogy kitombolja magát – gondolj arra, milyen jól esne ez neked is néha!
4. Játsszátok ki magatokból a feszültséget!
Be szokott válni például, hogy ha sikítanak, sikíts te is hangosabban és rendezzetek versenyt. Általában nevetés lesz belőle. Hasonló módszer lehet az akár házilag barkácsolt bokszzsák, a párnacsata vagy a csiklandozós, birkózós, mozgásos, ugrálós játékok. A lényeg, hogy megtanuljanak megnyugodni és vezessétek le a feszültséget mindannyian!
5. Figyelemelterelés és figyelmen kívül hagyás
Összefoglaló néven így hívja a kötődő vagy kapcsolódó nevelés a fentebb felvázolt koncepciót. A lényeg tehát, hogy ne akarjunk fegyelmezni, azaz rátromfolni a problémára, hanem a dühünket más módon adjuk ki magunkból.
6. Ha megnyugodott: beszéljétek meg!
Ha úgy érzed, elég nyugodt a gyerek – ez lehet akár napok múlva is – akkor fontos, hogy beszéljétek át, hogy mi miért történt. Kérdezd meg, mi volt a problémája, mi zavarta, mi frusztrálta adott helyzetben, te pedig próbálj mindenre magyarázatot adni!
Ha pedig a gyermeked a fegyelmezés klasszikus módszerei helyett kötődően, kapcsolódóan neveled, akkor egy idő után már kész válaszai lesznek bizonyos kérdésekre. Ezzel pedig a fegyelmezés nem válik többé szükségessé sem egy bizonyos idő után.
Oszd meg!
