Miért fontos az odaadó figyelem a baba számára?

A gyermekkori sérülések

Mindannyian túléltük a gyermekkort kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal, s bár minden szülő igyekszik a tőle telhető legjobbat adni a gyermekének szeretetből, gondoskodásból, figyelemből, mivel ezekből sohasem elég, csak kevesek mondhatják el magukról, hogy tökéletes gyermekkoruk volt. Tudatosan törekedhetünk azonban arra, hogy a gyermekünknek jobb legyen. A gyermekkorban elmulasztott szülői ölelések, figyelem és bátorítás nehezen gyógyuló sebeket üthetnek a kisgyermekek lelkén.

A figyelem ereje 

A titok a figyelemben rejlik, elsősorban az anyai figyelemben. Azokban az odaadó, bizalommal teli együttlétekben, melyek a csecsemőkorban még csupán szemkontaktus, testi érintkezés vagy bőrérzékelés formájában nyilvánulnak meg. Egy kisbaba számára az anya az egyetlen iránytű egy ismeretlen, új világban, ahová az anyaméhből került, a csecsemő rászorultsága pedig teljesen érthető, hiszen az élete múlik azon, hogy az anyja megfelelő módon gondoskodjon róla. Ha sírós, nyugtalan, kiszámíthatatlan a csecsemő, az jelentheti azt, hogy az anyai figyelem nem ad elég kapaszkodót, biztonságot számára. Sok lemondással járhat ez az első néhány hónap az anya számára, de érdemes mindent megtenni a baba egészséges érzelmi fejlődése érdekében, ráadásul ez a sok áldozattal járó figyelem a baba későbbi éveiben meghozza a gyümölcsét: a kisgyermek nem lesz hisztis, agresszív vagy hiperaktív, és nem fogja feje tetejére állítani szülei és testvérei életét.

A figyelem ajándéka

A gyermek további fejlődése szempontjából ez az időszak rendkívül fontos, hiszen az anyai bizalom mentén ekkor alapozódik meg a babákban az önelfogadás, a biztonságérzet, a bizalommal teli világkép.  Az első évet bizonyossággal ez a fajta figyelem és érzelmi megerősítés tölti ki a csecsemők számára, amelyben az anyának odaadóan és őszintén vállalnia kell a feladatát. Mindig legyen a csecsemő számára egy szemkontaktus, vagy egy érintés, amikor csak igényli, mindig tudjon biztonsággal rácsatlakozni anyja szempillantásaira, vagy nyugalmat kapni az anyai ölben. Később egyre több figyelemmel teli, odaadó együttlétben, közös tevékenységben nyilvánulhat meg a szülői odaadás, a második évtől már az apa is szerepet kaphat ezekben a közös együttlétekben, amelyekből a gyermek személyisége pozitív töltést, bizalmat és biztonságérzetet építhet fel magának. Hosszú út vezet el idáig, de érdemes végig járni, és élvezni minden percét.

Oszd meg!