Ekkor pedig még nem is vettük számításba azt a tényezőt, hogy a kettőezer tízes évek végén már bizony nem csak a televíziókészülék jelenti az egyetlen veszélyforrást. Ma már teljesen körülvesz bennünket a technika: okostelefonon, tableten kommunikálunk a családtagjainkkal, így olvasunk, tájékozódunk, keresünk recepteket, esetleg szórakozunk vagy játszunk. A TV-t pedig egyre inkább felváltják az úgynevezett videómegosztó csatornák.
Egyfelől nyilván jogos az aggodalom, és valóban, a médiából áradó indokolatlan mennyiségű erőszak, befolyásolás, de adott esetben még egy-egy, felnőttek számára ártalmatlannak tűnő reklám is jelenthet stresszt, válthat ki szorongást egy erre még éretlen kisgyermekből. Természetesen nem szabad a gyermeknek korlátlanul engedni a televízió- és videónézést, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy csakis a gyermek fejlettségének megfelelő szintű, gyermekbarát tartalommal kerüljön kapcsolatba a kicsinyünk.
A közhiedelemmel ellentétben éppen az esti mesének szánt tartalom lehet a leginkább káros, így érdemes arra törekednünk, hogy lefekvés előtt egy órával már ne kerüljön ilyesfajta elektromos eszköz a gyermek közelébe! Ha pedig a gyermek magatartásában kellemetlen változást tapasztalunk – ez általában a túlzott ingerlékenység, túlzott mozgékonyság és aktivitás, éjszakai felriadás, rémálmok, szorongás szokott lenni – akkor mindenképpen érdemes jelentősen korlátozni, lehetőség szerint akár abba is hagyni a médiafogyasztást.
Másfelől azt is el kell mondanunk, hogy a kisgyermekes szülők, többnyire az anyák, borzasztóan el vannak szigetelődve – nem csak rengeteg stressz, feladat, tennivaló hárul rájuk, de nincs is, akivel meg tudnák osztani a problémájukat. Hiszen az apák gyakran hajnaltól késő estig távol vannak, aztán pedig fáradtak, a nagyszülőknek pedig rendszerint még dolgozniuk kell. Így muszáj valahogyan időt szakítani magukra ezeknek az anyáknak, különben még többet árthatnak maguknak és a gyermeküknek, mintha frusztráltan erőltetnék a mindennapi robotmunkát.
Még egy adalék mindehhez, hogy egyre több szülő végzi a munkáját a számítógép, az Internet előtt, amit részben vagy egészben haza is visz. Így a gyermek számára a „kütyühasználat” a munkát jelenti. Ha tehát megtiltjuk neki, hogy játékból oktatóvideót nézzen, meetingeljen, prezentációt írjon, programozzon, vagy stratégiai tervet készítsen, az olyan lenne neki, mintha a nagymamánál nem kapálhatna, vagy nem etetethetné meg a háztáji állatokat. Az Internet tehát munkahely is lehet – ha pedig ilyen esetben eltiltjuk a gyermeket, akkor később a munkához való hozzáállásban lehetnek nehézségei.
A TV-nézés, Internetezés és egyéb okoseszközök használatának szabályozása esetén is a legjobb tanács tehát a mértékletesség, illetve a folyamatos kontroll. Ha a gyermek viselkedésében nem érzünk negatív változást, akkor időnként belefér, ha viszont igen, akkor próbáljuk máshogyan megoldani az énidőt. Bízzunk benne, hogy mindezt később meghálálja majd a gyermekünk!
Oszd meg!
