Hanem arról a szintről, tudod, amikor másodpercekig eltart, mire a játszótéren egyáltalán ráismerünk saját szülöttünkre. Arról a szintről, amikor a rendelkezésére álló festék, színes ceruza vagy zsírkréta, a homok, a liszt, a sár, vagy bármilyen erre alkalmas alapanyag, nem a rendeltetési helyén, hanem a gyerek arcán, kezén, homlokán, vagy akár az egész testén végzi.
Gyengébb idegzettel bíró szülőtársaink ilyenkor az ideillő imák mormolása mellett, egy kisebb patika teljes higiéniai, és tisztasági árukészletét felhasználva igyekeznek a kórházi sterilség állapotába hozni, koszban fürdő csemetéjüket. A féltés, az óvás természetesen érthető. Amellett, hogy egy tetőtől talpig piszkos gyerek, egyes szülök szemében, a legtöbb esetben esztétikailag nemkívánatos esemény, még a környezetére is veszélyes. Ugyanis, és ezt tapasztalatból mondom, egy koszos gyerek hozzáadva egy tiszta környezethez, a legritkább esetben végződik a gyerek megtisztulásával. Legtöbbször a környezet válik a gyerekhez hasonlóan koszossá. Tudod, amikor a sár a cipőről, a homok a zsebből, a bogár az udvarról, vagy bármi bárhonnan, amivel koszolni lehet, a gyerek közvetlen környezetére is átterjed.
Ám, mint az élet minden területén, a túlzott féltés, a túlzott tiltás, a túlzott leszabályozás itt sem feltétlenül a jó megoldás.
Sok éve készült egy tanulmány arról, hogy más és más környezetben nevelkedett gyerekek, később, felnőttkoruk során, milyen egészségi állapotban lesznek. Az eredmény, amellett, hogy meglepő volt, igazából logikus is.
Azoknak a felnőtteknek ugyanis, akik gyermekkorukban sokkal többet játszottak a szabadban, sokkal kevésbé steril közegben, akik mezítláb futkároztak a játszótéren, vagy az udvaron, akiknek a kezét és száját, szüleik nem mosták meg húszpercenként, röviden, akiknek sokkal koszosabb gyermekkoruk volt, felnőttként látványosan erősebb immunrendszerük volt, mint azon társaiknak, akiknek a szülei árgus szemmel figyeltek a legapróbb szennyeződés elkerülésére is.
Habár nem közvetlenül kapcsolódik a témához, de ugyan ez igaz olyan felnőttekre is, akik gyermekkorukban nem kaptak az első tüsszentés után mindjárt egy antibiotikumkúrát. A gyermekkorban a legapróbb tünetekre is azonnal gyógyszeres kezelésben részesített felnőttek immunrendszere sokkal kevésbé ellenállóbb, mint azoké a felnőtteké, akiket gyermekkorukban „hagytak picit betegnek lenni”.
Úgy az enyhébb betegségek, mint a gyermekkorban rendszeresen alkalmazott „piszokpakolás”, sokkal ellenállóbb, sokkal erősebb felnőttkort ígérnek tehát. Ez nyugodtan jusson eszedbe, amikor maszatos gyerekedet látva azon gondolkozol, hogy hosszú, vagy rövid mosásra állítsd a mosógépet.
Oszd meg!
