Sír a gyerek az ovikezdés előtt? Ekkortól kell aggódni

Jó, ha tudjuk, azonban, mikortól számít kórosnak a gyermekünk szorongása, mikortól érdemes komolyabb lépéseket tennünk az egészsége érdekében:

Ha a vigasztalhatatlan sírás három-négy hét után továbbra is fennáll, kezdjük el alaposabban megfigyelni a gyermek viselkedését, és az abban kialakult változásokat! Milyen a gyermeked alvása, evése, ürítési szokásai? Sokat csapkod és hisztizik – ez önmagában egyébként természetes ebben az időszakban, a baj akkor van, ha már szinte folyamatos? Vagy éppen túl sokat van egyedül, magába zárkózik, és nem akar szinte semennyit sem beszélni az óvodáról? Érdeklődik-e ugyanúgy, ahogyan eddig is, le lehet-e kötni a figyelmét? Hogyan viselkedik társaságban: elvonul vagy éppen csak a középpontban érzi jól magát? A válaszok sokat segíthetnek a szakembereknek a probléma megértésében.

Három hónap kínlódás után már mindenképpen érdemes legalább az óvónővel és a gondozónőkkel beszélni arról, hogyan látják a gyermeket az óvodában. Hajlandó-e rendesen enni, esetleg csak iszik-e inkább odabent? Alszik-e rendesen, felsír-e álmában? Mennyit hajlandó pisilni, kakilni, nem tartja-e vissza, amennyire csak lehet? Általánosságban hogyan viselkedik? Vannak-e barátai, tud-e együtt játszani másokkal? Szomorúnak, elhagyatottnak tűnik-e, esetleg sokat van-e egyedül? Agresszív-e, bántja-e a társait, esetleg őt bántja-e valaki? Kérjük ki a véleményüket, általában nagyon sokat tudnak segíteni, akár továbblépésre is tehetnek javaslatot!

Ha a gyermek óvónőjével közösen az a döntés született, hogy hasznos lenne egy szakembernek is a gyerekkel foglalkoznia, ne habozz igénybe venni a segítséget! Sok óvoda alkalmaz gyógypedagógust, pszichológust például. Ők általában jól értenek a gyerekek nyelvén, így a gyermeked nem vizsgálatnak, hanem játéknak fogja felfogni a foglalkozást, beszélgetést. Sok esetben néhány ilyen beszélgetős alkalom is segíthet tisztázni a problémát. Nem kell feltétlenül az óvodaváltásra gondolni, hiszen egy szorongó gyermeknél ez további traumát is okozhat. Akár egy apró változtatás a napirenden, az ülésrenden, esetleg egy csoport-csere is nagy előrelépés lehet.

A lényeg, hogy ne aggódj, de főként ne a gyermekedet hibáztasd! A csoporttársak sem akarnak rosszat a legtöbb esetben, ők is csak gyerekek! Ma már a képzett szakemberek pillanatok alatt felmérik a problémát, és nagyon sokat tudnak segíteni! Beszéljetek róla, kérjetek segítséget – hidd el, sokkal könnyebb lesz az egész helyzet mindnyájatoknak!

 Oszd meg!