Hol az igazság?
Kétségtelenül a kötődő nevelést nehéz igazán pontosan meghatározni. Maga az elnevezése is kicsit csalóka, hiszen nyilvánvalóan minden gyermek kötődik a szüleihez, csak nem mindenki azonos mértékben. Az első fordítás nem sikerült igazán szerencsésen. Az eredeti angol szó az „attachment parenting” volt, amelyet ma már inkább, helyesebben kapcsolódó nevelésnek vagy válaszkész nevelésnek fordítanak. A lényege, hogy a gyermek természetes igényeire válaszolunk, nem utasítjuk el, nem hagyjuk sírni. Ezek közé az igények közé azonban semmiképpen sem sorolható a követelőzés, az irreális, leginkább tárgyi dolgok iránti vágyakozás.
A kötődő nevelés alappilléreiként általában az igény szerinti szoptatást (ehhez kapcsolódóan később egy sajátos hozzátáplálási módszert), a hordozást és az együtt alvást szokták megemlíteni, az általánosságban vett válaszkész gondolkodás mellett. Általában a kötődően nevelő szülők mosható pelenkát és ökológiailag lebomló tisztítószereket is használnak. Sajnos sokan ide sorolják az otthonszülést is, figyelmen kívül hagyva azt a tényezőt, hogy ez bizony ma Magyarországon csak nagyon kevesek kiváltsága, hiszen nem csak egy jóformán elérhetetlenül tökéletes egészségi állapothoz, illetve egy átlagon felüli anyagi helyzethez kötött, még az is kikötés, hogy egy kórház, azaz többnyire egy nagyváros közvetlen közelében lakjon az illető. A bábák iszonyatosan kevesen vannak, így a kötelező – bejárós és fizetős – „tanfolyam” elvégzése sem jelent garanciát arra, hogy ott is lesznek a szülésnél – ez pedig igenis egy katasztrofális állapot így.
Alapvetően egy olyan szülő, aki elkötelezett a kötődő nevelés iránt, igyekszik ezekhez az alappillérekhez igazodni. Fontos azonban tudni, hogy ezek csupán eszközök és módszerek a kötődő nevelésben. Az az anya is nevelhet kötődően, akinek nem sikerült, akár lelki, akár egészségügyi okok miatt valamelyik feltételt teljesítenie. Akkor is megvalósulhat a módszer lényege, hogy nagy valószínűséggel egy magabiztos, nyugodt, lelkileg is egészséges, kiegyensúlyozott, boldog gyermekünk lesz – ami nem azonos az elkényeztetettség állapotával.
A kötődő nevelés lényege tehát mindössze annyi, hogy szeresd a gyermekedet és fordulj oda hozzá, amennyire még úgy érzed, neked sem megterhelő! Ha sír, vedd fel, ha ordít, vedd fel, de ha nem bírod, ne őrülj bele! Annyit tegyél meg érte, amennyi legjobb belátásod szerint tőled telik! Nem gond, ha odaadod apának vagy a nagyszülőknek, de még játszóházba beadni sem szégyen, ha elfáradsz! Töltődj fel te is nyugodtan, így később még többet tudsz adni a gyereknek!
Amennyire az ellenkezője volt az eredeti cél, sajnos ma a tendencia azt mutatja, hogy a kötődő nevelés és folyományai is kicsit elindult a túlzások, a túlfogyasztás irányába, ez pedig további ellenérzéseket szülhet. Nem győzzük tehát hangsúlyozni itt is, ami a gyerekneveléssel kapcsolatos legtöbb felkapott eszmére igaz: hallgasd meg, gondold meg, olvass utána magad, majd hasznosítsd belőle azt, amit a szíved és a józan eszed jónak lát! Szeresd a gyermekedet akkor és úgy, ahogyan neked, és szerinted neki is a legjobb: így biztosan mindketten boldogok lesztek, és ez a lényeg!
Ha tetszett, lájkold az oldalunkat!
