Mennyire jó lenne elmondanod, ha megkérdeznék és ha meghallanák valahol! Ha meghallgatnának, ha figyelembe vennének, ha érdekelnél is valakit.
Ha nem lenne mindenki ennyire szemellenzősen bebugyolálva a szürke hétköznapok közönyébe, a monotonitás unalmába, a fásultságba, a tompultságba, a kiégésbe.
De könyörgöm, az anyák is ki lehetnek égve! Ők sem bírják idegekkel már! Nekik sem segít senki!
Vajon hogyan nézne ki, ha kihangosítanánk az anyák gondolatait ilyenkor? Mit mondanának az anyák, ha lenne kinek? Hallgasd meg őket most, akár titokban...!
"Ha egyáltalán nem érdekelünk téged, akkor légy szíves, tényleg ne érdekeljünk már annyira sem, hogy időnként beállítasz, teszel néhány igazán otromba megjegyzést rám vagy a lakásra, fejhangon gagyogsz párat a babával, felvisítod, hogy aztán biztosan egész nap nyugtatgatni kelljen és egy percet se aludjon! Megríkatod az egész családot! Te ez után persze felhúzod a körömcipődet, bebújsz a bundakabátodba és elegánsan, fölényesen továbbállsz. A lényeg, hogy elmondhatod, hogy te milyen jó vagy, mert meglátogattad a picit és lesz kit kitárgyalnod a bridzspartin.
Ha magad vagy Szörnyella de Frász, ha ennyire ellenszenvesen viselkedsz a kisgyerekes szeretteiddel, ne csodálkozz, hogy nem látunk szívesen! Ne csodálkozz, ha azt látod, hogy nem tudunk felhőtlen mosollyal fogadni, bármennyire is szeretnénk! Ha nem tudunk őszintén örülni a látogatásodnak, és nem az az egyetlen gondolatunk, hogy hogyan ugráljunk körbe, hogyan járjunk a kedvedben és hogyan folytassunk veled kellemes, bájos, színvonalas, időben is kielégítő hosszúságú társalgást! Ne csodálkozz, ha nem érdekesek már a történeteid, amelyek véletlenül minden alkalommal csak úgy váratlanul eszedbe jutnak – bár ezerszer hallottuk már – és persze mindig arról szólnak, hogy mennyire rosszul csináljuk, de bezzeg te mekkora csodanő vagy!
Mégis mit tudnánk ez ellen tenni? Semmit, tudod nagyon jól, hiszen ezért csinálod! Nekünk, anyáknak ez az egyetlen fegyverünk, bár ez is csak vaktöltényes, a semmi álruhában: az elutasítás. De jobb, ha tudod, az elutasítás mögött nem az elutasítás valódi szándéka van!
Nem téged utasítunk el teljesen, és nem azt szeretnénk, hogy ne legyen nagymamája-keresztanyja-nővére-sógornője a gyereknek! Hanem ez a borzasztó mentalitás, ez a fölényeskedés, magas lóról gondolkodás, bocsáss meg, de durvaság, kegyetlenség, beképzeltség az, ami senkinek sem hiányzik, főleg egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben! Ha ilyen vagy, akkor kérlek, inkább tényleg ne gyere! Ha pedig lehajolsz hozzánk a nagy magasságaidból és tényleg a gyerekre vagy kíváncsi, akkor legyél szíves, tartsd be azt a néhány minimális szabályt, amelyet nem nekünk kellett volna elmondani, hanem egyszerűen a jó modor, a minimális empátia, a szeretet magától kellene, hogy diktáljon neked, belülről, a szívedből!
Vagy tudod még, hogy hol van? Kérlek, keresd meg és használd! Hidd el, szívesen fogunk akkor látni!"
Oszd meg!
