„Altasd már születése után külön a rácsos ágyban vagy éppen már külön szobában is” –általában ez a nagyszülők, idősebb rokonok, védőnő és gyermekorvos tanácsa. No igen, de mi van akkor, ha a gyermek nagyon rossz alvó, óránként felébred és sem ti, sem ő nem tudjátok így kipihenni magatokat?
A kötődő nevelés egyik alappillére az együttalvás, azaz aludjon köztünk a gyerek addig, ameddig bírjuk vagy szükségesnek érezzük. De legalább a szoptatás befejezéséig, azaz a természetes módon, a maga idejében történt elválasztás pillanatáig vagy egy kicsivel még utána. Nyilván, ezt nem minden család tudja, bírja vagy akarja kivitelezni, ezt is el lehet fogadni.
Az alvás, altatás témakörének folytatása pedig az a döntés, hogy mikortól aludjon a gyerek külön szobában.
Általában a szülők már a babával a pocakban tervezgetik, dekorálják a csilivili babaszobát, már persze, ha van erre lehetőségük, mert ha nem tehetitek meg, az is teljesen rendben van. Van, aki egyből oda is szoktatja, de mi a helyzet a kötődő nevelőkkel, az együttalvás híveivel vagy esetleg azokkal, akikkel idegrendszeri éretlenség és egyéb problémák miatt nehezebb az éjszakai rend kialakítása?
Ilyen esetben az vált be a tapasztalatok alapján, hogy – ugyanúgy, ahogyan más folyamatoknál is: ezek a gyerekek ehhez vannak szokva – törekedjünk a természetességre, ne erőltessünk semmit. A legtöbb ilyen gyereknél magától eljön az a pillanat, amikor azt mondja, külön szobát szeretnék. Mert a mesében ezt olvastuk neki, mert a barátainak is úgy van, mert egyszerűen megérett már erre. Lehet, hogy ezt már kétévesen jelzi akár azzal, hogy könnyebben, kényelmesebben alszik a saját ágyában, de az is lehet, hogy ez az idő csak jóval később jön el. A kicsit lassabban, nehezebben alkalmazkodó gyerekeknél lehet, hogy csak az iskolaérettség körül jön el az a pont, amikor már biztonságban érzik magukat a külön szobában.
Ti annyit tehettek, hogy egyrészt nem erőltetitek, nem siettetitek, nem alkalmaztok erőszakot, semmilyen negatív érzelmet ebbe nem visztek bele. Lehet viszont lelkesíteni, motiválni, kialakítani benne a vágyat. Például azzal, hogy készítettek neki, akár az ő instrukcióit is figyelemben tartva, egy neki tetsző, kedves, szép szobát. Legyen akár verdás, hercegnős, tűzoltós vagy pónis, a lényeg, hogy az ő kis mesebirodalma legyen, ahová vágyjon. Javasoljuk egyébként, hogy a gyerekszobába leginkább csak ágy és asztal kerüljön, esetleg szekrény, hogy megszokja, hogy az a csendes tevékenység színtere és később oda vonuljon el tanulni, ne terelje el semmi a figyelmét.
A külön szobába szoktatásnál is fontos tehát a természetesség, a motiváció és az erőszakosság kerülése. Ne aggódj, előbb-utóbb ki fog ez is alakulni! Mindenben azt tegyétek, amiről úgy érzitek, hogy a gyermeknek és nektek a legjobb, amitől mindannyian a leginkább nyugodtak, kiegyensúlyozottak és boldogok vagytok! A lényeg, hogy egymásra, magatokra hallgassatok és semmit se tegyetek külső nyomásra, ne kerüljetek szóbeli erőszak vagy bántalmazás hatása alá!
Oszd meg!
