Születéstől hat éves korig alakulnak ki a gyermekeknél az úgynevezett funkcionális mozgásformák. Ebben az időszakban fejlődnek ki az idegrendszer, a szív- és vérkeringés, a légzési rendszer, az izomrendszer, az ízületi és a csontrendszer funkciói. Amennyiben gátolva van a funkcionális mozgásformák kialakulása, esetleg betegség akadályozza a fejlődést, akkor funkciócsökkenés jelentkezhet, ami együtt járhat az idegrendszer nem megfelelő fejlődésével is.
A szülők szájából gyakran hallani az „úgyis kinövi”, vagy „ugye kinövi?” mondatokat. Ezekbe a szavakba egyszerre vegyülhet bele az aggodalom, a remény, de akár némi felületesség is. Az orvosi szakirodalomban olvashatunk kinőhető betegségtünetekről, de mégsem szabad ebben bíznod, ha a gyermekednél bármiféle mozgásszervi probléma tapasztalható.
Ha a babád idő előtt akart kibújni, akkor mindenképpen el kell vinned a koraszülött babádat egy fejlődés-neurológiai szakorvoshoz, hiszen ő azonnal ki tudja szűrni, hogy van-e valami idegrendszeri probléma.
Nagyon oda kell figyelned gyermeked mozgásfejlődésére, fokozottan a járás megkezdésének időszakáig. Ugyanis, ha bármilyen mozgásfejlődési fázis kimarad, például kimarad a mászás, vagy csak egyik oldalra forog, akkor mindenképpen érdemes szakorvoshoz vinned, aki komplex idegrendszerre irányuló vizsgálatot fog elvégezni. Ha nem talál idegi problémát, akkor csak támogató terápiát fog javasolni, amivel segítheted a gyermeked fejlődését.
A gyermek életében az első igazi közösségben töltött idő a bölcsődés kor, ami a gyerek 3 éves koráig tart. Ekkor alakulnak ki az akarati cselekvések. Ebben a korban már el tudják sajátítani például a labda dobását és elkapását. Tanítsuk meg kis székre leülni és onnan felállni. A gyermek fejlődéséhez nélkülözhetetlen a sok mozgás, ezért a mozgásigényét próbáld meg minél jobban kielégíteni.
Ha már óvodás a gyereked, akkor fontossá válnak a finom motorikus mozgások, például a ceruzafogás, könnyű eszközkezelés is.
Ezt követő fázis pedig az iskolás kor, amihez iskolaérettnek kell lennie a gyerekednek. A sztenderd előírások szerint ahhoz, hogy iskolába mehessen a gyereked egyrészt megfelelő testi adottságokkal kell rendelkeznie, ilyen például a körülbelül 120-130 centiméteres magasság és a 20-22 kilogrammos súly. Egy iskolaérett gyermeknek ép érzékszervekkel kell rendelkeznie. Fontos náluk az elemi mozgások összerendezettsége is, ugyanis, ha mozgáskoordinációja csak 70 százalékos, akkor az az idegrendszer éretlenségére utalhat. Szintén idegrendszeri problémákra utalhat a nem megfelelő egyensúlyérzék. A beszédmozgás is finom mozgás.
Az iskolaérett gyerek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. A jól irányítható kéz előfeltétele az írástanulásnak. Az iskolaérett gyerek ismeri a saját testrészeit, össze tudja hangolni a látott dolgokat a testmozgásával, ekkor beszélhetünk szem-kéz koordinációról. Ezek mellett természetesen még számos egyéb tényező is szükséges az iskolaérettséghez. Ha az előzetes vizsgálat bármit kimutat, akkor fejlesztéssel a legtöbb esetben korrigálhatóak a gyermeked fejlődési lemaradásai.
